A Csurjumov-Geraszimenko üstökös

írta: Kiss Gábor
2014/12/22

A Csurjumov-Geraszimenko az űrkutatás történetében az első olyan üstökös, amelynek felszínén közvetlen műszeres megfigyelést végez az ember. Az Európai Űrügynökség (ESA) még 2004-ben indította útjára a Rosetta-űrszondát, hogy az adatokat gyűjtsön az üstökösről. A Rosetta 10 éven át utazott az űrben, míg elérte a Földtől 500 millió kilométeres távolságra lévő 67/P azonosítószámú égitestet.

 

Az üstökös nevét felfedezőiről kapta: Klim Ivanovics Csurjumov-ról, aki a 32P/Comas Solá üstökösről készült felvételen fedezte fel az obejktumot és Szvetlana Ivanovna Geraszimenko-ról, aki magát a fényképet készítette 1969. szeptember 11-én. Az égitest nem egyetlen üstökös, hanem úgynevezett "bináris érintkező", azaz két, egymásba kapcsolódott objektumról van szó, amelyek az idők folyamán "összeolvadtak". Az üstökös központi magjának átmérője nagyjából 4 km, keringési ideje 6,5 év.  A nem mindennapi vizsgálat kiemelt fontosságát mutatja, hogy a tudósok szerint az üstökös magja a Naprendszer születésének idejéből származó anyagot tartalmazza.

Ez év novemberére tervezett leszállás nem sikerült zökkenőmentesen: az elsődleges landolási helyen - az úgynevezett J-ponton az üstökösmag "fején" - nem sikerült leszállnia az űrszonda Philae elnevezésű leszállóegységének, kétszer "pattant" vissza az üstökösről. Végül ugyanaznap, 2014.11.12-én történelmet írt a Rosetta, amikor leszállóegysége - körülbelül 16 óra 45 perckor - landolt az üstökös magján.

Bár magával a landolással nem volt probléma, a Philae pozícióját elvétve, az égitest egy ismeretlen pontján, egy "árokban" szállt le. Az árnyékos üregben drámaian csökkent a minilabor napelemeit érő fény mennyisége, így azok nem voltak képesek újratöltődni.

Napfény hiányában automatikusan bekapcsoltak saját tápegységei, amelyek 60 órára elegendő energiát biztosítottak a 100 kilogrammos szerkezetnek. A tápegységek lemerülésével a minilabor végül hibernált állapotba került, azonban ez nem lesz tartós: amint a Naprendszer belseje felé haladó 67/P jobb fényviszonyok közé ér, az egység ismét feléled. Kérdés, hogy mikor? - Egyes szakértők szerint ez a következő hetekben várható.

Az eddig kapot adatok elemzése mellett folytatódik tehát a Philae utáni vadászat is: amennyiben a landolás pontos helyét sikerül megállapítani, könnyebb lesz megbecsülni újraéledésének valószínűségét is.

Forrás: ESA/Rosetta/NAVCAM

A Rosetta sikerének magyar vonatkozása is van: A szonda, valamint leszállóegysége tudományos műszerei tervezésének és megépítésének részesei voltak magyar tudósok is, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói, valamint az SGF Kft. szakemberei.

 

forrás: ESA

Új cikkek itt

Kincset érő hullámok

A magával ragadó hullámfotók elkészítéséhez óriási türelem kellett, amit Warren Keelan örömmel vállalt.

Új cikkek az ecolounge-on

A távfűtés nem gáz!

Egy távhőrendszer akkor jó, ha energiahatékonyan és környezetkímélő módon működik.” – hangzott el egy, a magyarországi ...

Magyar madarászok Albániában

Magyar madarászok indulnak 2 hetes expedícióra azzal a céllal, hogy feltérképezzék Albánia megmaradt nádasait a Natura 2000-es ...